Sorozatok

Kortükör 1. rész

2012.június 4. hétfő

Fülei Balázs zongoraművész a hiteles kortárs interpretációról és művekről, valamint arról a különleges élményről beszél, amely a darabot előadó művészt közönségégével állandó érzelmi kapcsolatban tartja egyfajta láthatatlan kommunikációs csatornát hozva létre, mint a kölcsönös inspiráció abszolút zálogát.

reflections

Kortükör 1. rész

2012. 09.22
Feltöltve: 2012.június 4.

Kortükör

A koncerttermek kellemes aranysárga és halovány fehér – néhol abszintzöld – lámpafényei egy meglehetősen zárt világot világítanak be zenész és közönsége számára, amelyben előbbi illő, elegáns öltözékben megjelenvén átadja egy egynéhányszáz évvel korábban élt komponista üzenetét, amelyet egy illő, elegáns öltözékben megjelent közönség hallgat és jó esetben ért. De ha kisétálnak a koncertteremből, meglehet, még egy járművön is utazhat haza művész és közönsége. Mi változott? Az ember, vagy talán a közeg. Mindettő és egyik sem. Mi teszi egyedivé akkor mégis az előadást, mi az a híd, amelyen át a zene néhol már szakralitásig átminősített felvevő közegeiből, modern szentélyeiből átszivárog a tartalom a hétköznapi életünkbe? Ki öltözik át valójában a koncert után, a zenész, vagy közönsége? Mi mozgat minket napjainkban – mindkét fél oldalán – és ebből mi szűrődik át a zenébe? Kortárs irodalom, a szomszéd színház új kortárs rendezése, mozik, napilapok, versek, blogszféra, okostelefonok, vagy épp mindez együtt? Hol találjuk meg igazán önmagunkat? Ezekre a kérdésekre keressük a választ ebben a sorozatban. A filmekből kiderül, hogyan állnak mindehhez művészeink.